A koronavírusjárvány kezdetén népszerű elmélet volt, és időről időre újra felmerül ötletként, hogy a járvány ellen hatékony védekezés lehetne, ha hagynák megfertőződni a nem veszélyeztetett társadalmi csoportokat. Az elmélet szerint bennük, akiknél a vírus kis eséllyel okoz csak súlyos szövődményeket, hamar immunitás épülhetne ki a fertőzéssel szemben. Márpedig ha elég sokan válnának immúnissá, az megfékezné a járvány terjedését. Ez a nyájimmunitás elmélete, ezzel próbálkozott ideig-óráig Nagy-Britannia, mielőtt az egészségügyi rendszer összeomlásától tartva végül mégis inkább szigorú járványügyi korlátozásokat vezettek be.
Az elmélettel eleve voltak problémák, a propagálói arra például egyáltalán nem tudtak válaszolni, hogy hogyan kéne megakadályozni a járvány terjedését a veszélyeztetett csoportokban. Most egy friss kutatás az elmélet alapjait is megkérdőjelezte. Az Imperial College London kutatói szerint szeptemberben júniushoz képest a negyedével, 6 százalékról 4,4 százalékra csökkent azoknak a briteknek az aránya, akiknek a vérében kimutathatók a koronavírus antitestjei. Vagyis minden jel szerint a vírussal szembeni immunitás néhány hónap alatt elmúlik.
Ez annyiban nem meglepő, hogy az emberek között évezredek óta terjedő négy másik koronavírustörzsre is pont így reagál a szervezet. A közönséges megfázást okozó vírusokkal szemben csupán pár hónapig immúnis a szervezet a fertőzés után.
A friss eredmények alapján tehát gyakorlatilag semmi esély nincs rá, hogy természetes úton nyájimmunitás alakuljon ki a járvánnyal szemben - erre amúgy semmilyen más betegség esetén sincs példa, nyájimmunitást ezidáig kizárólag vakcinával sikerült elérni.
Apropó, vakcina. A londoni kutatás eredményei a védőoltással kapcsolatos reményeket is csitítják, bár a tanulmány egyik társszerzője, Wendy Barclay azt megjegyezte, hogy egy "jó vakcina sokkal jobb lehet a természetes immunitásnál". Ha mégsem, akkor az azt jelentené, hogy évente akár többször is be kéne oltani az embereket a koronavírus ellen.