A pandémia visszavetheti a nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentését – állítja a McKinsey legújabb tanulmánya. Bacsó Eleonóra, a cég diverzitásért felelős európai vezetője szerint elsősorban a cégeken múlik, hogy milyen munkakörülményeket és légkört biztosítanak akár a nőknek, akár a valamilyen kisebbséghez tartozó munkavállalóknak.
„Történtek előrelépések a nők helyzetében az elmúlt években. Európában például a női vezetőségi, igazgatótanácsi tagok aránya láthatóan, 10 százalékpont körül nőtt a legutóbbi, 2014-es felmérésünk óta, bár ez a 20-35 százalékos arány még mindig messze elmarad ahhoz képest, hogy a társadalom, vagy akár az egyetemi hallgatók mekkora részét teszik ki nők” – érzékelteti Bacsó Eleonóra, a McKinsey diverzitásért felelős vezetője, milyen helyzetben érkezett el a koronavírus-járvány. Ez pedig sok pozitív fejleményt írt felül - derül ki a tanácsadó cég friss kutatásából.
A McKinsey Global Institute nyáron tette közzé jelentését, amelyben azt vizsgálták, hogyan hatott a koronavírus-járvány a nemek közti egyenlőségre. Az eredmény nem túl bíztató: jelentősen visszavetette ugyanis a világjárvány például a nők munkalehetőségeit és azt a fejlődést, ami jellemezte eddig a nemek közti egyenlőségre irányuló törekvéseket. Azt sokat hallhattuk a pandémia kezdete óta, hogy a nők állnak a frontvonalban, ahogy azt is, a nők esetében nagyobb a kockázata annak, hogy elveszítik a munkájukat. A járvány ugyanis nagyobb arányban sújtotta azokat az iparágakat, amelyekben több nő dolgozik, így akár a vendéglátást, vagy a szállodaipart. A tanácsadó szakértői számszerűsítették is ezt a kockázatot: a kutatás szerint a nők esetében majdnem kétszer akkora a kockázata annak, hogy elveszítik az állásukat: a McKinsey szerint a női foglalkoztatás 4,5 százalékát sodorta veszélybe a járvány. A világ munkavállalóinak 39 százalékát teszik ki a nők, és az elveszített munkahelyek 54 százalékát töltötték be nők. A jövőre nézve ugyanakkor az is kockázatot jelent, hogy a munkájukat elveszítő nők egy része a fizetett munka helyett nem fizetett (háztartási) munkát végezhet a jövőben - ez visszavetheti a két nem közötti egyenlőséget is.
A jelentés nem csak a nők munkaerőpiaci helyzetét vizsgálja. 15 szempont alapján elemzi a nők helyzetét (így például a szerződés szerinti foglalkoztatás, a jogi védelem, a képzettség szintje vagy éppen a nők ellen elkövetett erőszak). Ezeken a területeken kézzel fogható fejlődés a világjárvány előtt sem következett be, így még mindig világszerte óriási a szakadék a nemek között, számos tekintetben. Az egyenlőséget egy arányszámmal fejezi ki a kutatás, ahol 1 jelentené az egyenlőséget, az ennél alacsonyabb szám pedig azt, hogyan is állnak a nők a férfiakhoz képest. Amíg 2014-ben ez a szám 0,6 volt, a friss kutatás szerint - a járvány előtt - 0,61-re nőtt csupán. Amíg a vezetők 37 százaléka nő (korábban 2014-ben 35 volt), a politikusok körében mindössze 26 százalék az arány (22 után). A nők 13 százaléka szenved el a világban erőszakot, miközben pénz felett a férfiakhoz képest 73 százalék rendelkezik. Jó hír, hogy az oktatásban a férfiakhoz képest 91 százalékban vesznek részt, a munkaerőpiacon azonban már csupán kétharmaduk.
Ez pedig nem csak társadalmi, de gazdasági kérdés is. Ha globálisan kiegyenlítenék ezeket a különbségeket, akkor az 13 ezer milliárd dollárt adhatna hozzá 2030-ig a világ GDP-jéhez (ebben az esetben a fentebbi 0,61 százalékos egyenlőségi ráta 0,71 százalékon állna) - állítja a McKinsey szakértője. Hozzáteszi azt is, hogy a számítások szerint az otthoni munka 75 százaléka a nőkre hárul, ennek következtében pedig már kevésbé jelennek meg a munkaerőpiacon és nem is tudnak előrelépni a karrierjükben – hiszen otthon, még több fronton kell helyt állniuk.
Arra a kérdésükre, mi hátráltatja a nemek közötti egyenlőtlenségek felszámolását, kiemeli: ebben szerepet játszik a társadalom és a kultúra, de ugyanakkora felelősség hárul az üzleti szférára és a vállalatokra. „A társadalom szintjén közrejátszik az, hogy milyen lehetőségeket biztosítanak részmunkaidős foglalkoztatásra, vagy akár a családi szabadságra, hogy mindkét szülő egyenlő jogokat és lehetőségeket kapjon és hogy például mennyire dolgozó szülő kompatibilis az elérhető gyermekgondozási rendszer. Mindezekkel kéz a kézben kell, hogy járjon annak a normának a felszámolása, hogy túlnyomórészt a nő „természetes” feladata a gyerekek gondozása és a házimunka elvégzése – mutat rá.