A mostani világjárvány várható mentálhigiénés következményit vizsgálva célszerű áttekinteni a katasztrófamenedzselés példáit és az olyan korábbi pandémiák, mint a SARS, a H1N1, vagy az Ebola pszichiátriai következményeit. A két irányt összevonva elsősorban a mentális egészséggel kapcsolatban teszek néhány megjegyzést a járvány hosszabb távú hatásait illetően, amelyek közül kiemelendő, hogy a hatékonyabb megelőző és válaszintézkedések esélyét növelné, ha már most elkezdenénk a felkészülést a következő hullámok eredményes kezelésére.
A katasztrófamenedzselés hosszú távú jellemzői és fázisai
Nézzük meg a COVID-19 járvány társadalmi hatásait a katasztrófákra adott egyéni és közösségi reakciók tekintetében! Persze, ez a modell is adaptáció – hiszen a COVID-19 pandémiáról ilyen tapasztalatokkal nem rendelkezünk. Minden modell magában hordozza a leegyszerűsítés korlátait, de ezzel együtt is támpontokat is adhat a mentális egészségre váró kihívások rögzítésére.
A járványgörbe jól megfigyelhető, tipikus szakaszai az Egyesült Államok droghasználattal és mentális egészséggel foglalkozó kormányzati szerve, a SAMSHA szerint a következők:
- A katasztrófa előtt: bizonytalanság. Ha váratlanul üt be a katasztrófa, akkor a szubjektíve átélt sebezhetőség, a biztonság és a jövőkép hiánya dominál. Az egyének úgy érzik, hogy nem tudják magukat és a családjukat megvédeni. Ha vannak előjelei a katasztrófának, bűntudat alakulhat ki, az emberek önmagukat hibáztatják a megbetegedés, a katasztrófa miatt. Lehet vitatkozni, hogy a COVID-19 esetén voltak-e előjelek vagy sem, de láthatóan mindkét lehetőség súlyos mentális következményekkel jár.
- A hatás: intenzív érzelmi reakciók. Sokk, pánik, hitetlenség. Különbség van a lassú, kisebb veszélyt jelentő és a gyors, veszélyes katasztrófák között. A kezdeti zavarodottságot és a veszély tagadását az egyes embereknél a maguk és a családjuk védelmére irányuló erőfeszítés váltja fel. Ismét, a COVID-19 esetében mindkét forgatókönyvvel számolhatunk (lassú és gyors): az eredmény így is az erőteles érzelmi reakció.
- A hősies fázis: nagyon aktív, de valójában nem produktív tevékenységek ideje. Mindent áthat az altruizmus, a bajbajutottak megmentése.
- Mézeshetek: optimizmus, hogy hamarosan minden visszatér a megszokott mederbe. Van kellő segítség, minden rendben.
- Kiábrándulás: az előző éles ellentéte. Az egyének és a közösségek rájönnek, hogy a segítség nem elég. Az optimizmus csüggedésbe vált. A stresszhelyzet továbbra is fennáll, egyre nagyobb a szakadék az igények és az elérhető segítség között. Az egyének elhagyottnak érzik magukat. A társadalom igyekszik visszatérni a normál működéshez, de vannak olyan egyének és csoportok, melyek további segítséget igényelnek. Ez a fázis hónapokig, akár évekig is eltarthat. Egy-egy trigger – elsősorban a katasztrófa évfordulója – a helyzetet ismét rontja.
- Felépülés: érintettek az egyének és a közösségek. A fázis elsősorban az életvitel feletti kontroll visszaszerzéséről szól. Mindenki elkezd normál életet élni, miközben gyászolja veszteségeit. Egy-egy nagyobb katasztrófa után ez a fázis több évig-évtizedig is eltarthat.