Azt gondolhatnánk, ha tovább lazulnak vagy megszűnnek majd a járvány miatti korlátozások, az emberek fellélegeznek, és felszabadultan vetik bele magukat a nyárba. E helyett valószínűleg sokunkon a kiégés jelei mutatkoznak majd, és nem fogunk tudni felhőtlenül örülni a munkába, illetve a normális hétköznapokba való visszatérésnek.
Kiégésnek alapvetően azt az állapotot nevezzük, amikor annyira kimerülünk fizikailag, érzelmileg és mentálisan, hogy mindent reménytelennek látunk, és nem tudunk célokat kitűzni.
Nemcsak a sok munka vagy az állandó rohanás vezethet kiégéshez (sőt, ez nem feltétlenül ok), hanem az is,ha kevés a munka, nem érezzük hasznosnak magunkat; ha túl sok vagy túl kevés felelősséget kell vállalnunk, ha nagy a bizonytalanság, vagy elmosódnak a határok.
Egy kutatás szerint az amerikai munkavállalók 45 százaléka érez kiégést a járványhoz kapcsolódóan,a legtöbben a munkaterhelés miatt, de a magánélet és a munka összeegyeztetése, a kommunikáció hiánya vagy az időnyomás is negatív tényező.