Az első kísérleteken már túl vagyunk, de még rejtély, hogy mire lesznek jók a most fejlesztett koronavakcinák
Továbbra is zavaros a kép arról, hogy mennyire hatékonyak a jelenleg a koronavírus ellen fejlesztett vakcinák, írja a témáról írt összefoglaló cikke felvezetőjében Ewen Callaway, a világ egyik legelismertebb tudományos szakfolyóirata, a Nature újságírója. Példaként egyből a Moderna mRNS-alapú vakcináját említi, melynek első sikeres tesztjéről mi is beszámoltunk. Az első emberkísérletben - mellyel alapvetően még csak azt vizsgálták, hogy nem veszélyes-e az oltóanyag az emberre - a 45 tesztalany a Moderna sajtóközleménye szerint megfelelő immunválaszt adott, legalább annyi, ha nem több antitestet termelt a szervezetük, mint a fertőzésen már átesetteké.
Több kutató azonban arra figyelmeztetett, hogy a Moderna nem hozta nyilvánosságra a kísérletei adatait, így azt nem is lehet megfelelően értékelni. Hogy abba már bele se menjünk, hogy egyáltalán megfelelő védelmet jelent-e a fertőzés ellen az az antitestszint, amit a fertőzésen átesett, kórházi ápolást nem igényelve felgyógyultak szervezete termel. Ez még eldöntetlen kérdés, tudományosan még nem igazolták, hogy ez védelmet jelent-e a fertőzés ellen, illetve mi az az antitestmennyiség, ami már védelmet jelent. Arról aztán végképp nincs sejtésünk, hogy ha védelmet is jelent, az mennyi ideig áll fenn. Hogy is lehetne, ha egyáltalán csak tavaly november óta terjed a járvány, aminek a terjedéséről is csak idén év eleje óta tudunk.