Az emberi pszichének van egy érdekes reakciója a félelemre, a pánikra, mégpedig az, hogy a bajt lekicsinyíti, sok esetben annak létezését is letagadja. Éppen ezért van az, hogy az olyan pánikhelyzetekben, mint amilyen most a koronavírus, nagyon sokan nem veszik komolyan ezt a világjárványt, ez az agy védekező mechanizmusa. Mindez az emberek öngondoskodási hajlandóságára is kihatással van: komoly kognitív erőfeszítéssel jár, hogy az emberek belegondoljanak a döntések költségébe, nem kalkulálnak azzal, hogy hosszú távon egy-egy dolguknak mi a következménye – mondta el Újszászi Bogár László meggyőzés és befolyásolástechnikai kutató a Portfolio-nak adott interjúban. A szakértő kitért arra is, miért kell és szükséges a fiatalokat más eszközökkel megszólítaniuk a pénzügyi cégeknek, erről bővebben november 10-ei Öngondoskodás konferencián beszél majd.
Mennyiben változtatta meg az emberek gondolkodásmódját és a jövőre vonatkozó terveiket a koronavírus elterjedése? Mennyiben hat ki a mostani világjárvány az öngondoskodási hajlandóságra?
Újszászi Bogár László: ,,Több szempontból érdemes megközelíteni ezt a kérdéskört. Az emberi pszichének van egy érdekes reakciója a félelemre, a pánikra. Amit Arisztotelészék is mondtak a retorikában: a reménytelen dolgokat nem tesszük a megfontolás tárgyává. Tehát, ha túl nagy veszéllyel találkozunk egy félelemre apelláló üzenet kapcsán, akkor úgy védekezik az emberi psziché, hogy azt a bajt lekicsinyíti, vagy nagyon sok esetben a létezését is letagadja.
Éppen ezért van az, hogy az olyan pánikhelyzetekben, mint amilyen most a koronavírus, nagyon sokan egész egyszerűen azért nem veszik komolyan ezt a világjárványt, mivel így védekezik a pszichéjük az ellen, hogy történt valami, amivel nem nagyon tudunk mit kezdeni, illetve csak ígéretek vannak arra, hogy majd tudunk kezdeni vele valamit. Ez az egyik nehézség.
A másik nehézség, ami az öngondoskodási hajlandóság kapcsán is megjelenik, hogy akármilyen furcsán is hangzik, az emberekre jellemző egy kognitív torzítás, amit hívhatunk túlzott optimizmusnak, a sérthetetlenség illúziójának.
Szeretjük azt hinni, hogy velünk a baj nem történik meg. Ez is az emberi pszichének egy védekező mechanizmusa, hiszen a bizonytalanság nagyon sok kognitív erőfeszítéssel jár, ezért a szervezetünket úgy próbálja megvédeni az agyunk, hogy rendkívül optimistán gondolkodunk.
Az öngondoskodás kapcsán egy harmadik dolog is nehezíti a pénzügyi cégek helyzetét: az is komoly kognitív erőfeszítéssel jár, hogy az emberek belegondoljanak a döntések költségébe, nem kalkulálnak azzal, hogy hosszú távon egy-egy dolguknak mi a következménye.
Összefoglalva tehát a választ a kérdésre: részben változtatta meg a gondolkodásmódot, mivel van egy olyan jelentős tömeg, aki, mivel nem veszi komolyan vagy valósnak ezt a problémát, ezért nem is változtatott gondolkodásmódján és tervein. Illetve lehet, hogy a tudatos én nagyon sok célcsoportnál megváltoztatta a gondolkodást, azt gondolva, hogy mostantól jobban odafigyelek, többször mosok kezet, de a valóságban ez nem feltétlenül van így.
Több évtizeden át begyakorolt szokást egy pár hónapos dolog nem fogja sajnos felülírni. Én alapvetően optimista ember vagyok, de ismerve az emberi pszichét, ez a változás nem lesz akkora, mint amekkorában sokan reménykednek, ha egyáltalán lesz."