Iskolák és COVID-19 – Mit ismer a tudomány és mit nem?
Világszerte egyre több adat áll rendelkezésre, ennek alapján pedig egyre tisztábban látszik, hogy az iskolák nem szolgálnak kifejezett gócpontként a járvány számára. Ez nem jelenti, hogy nem lennének esetek, de ezek többnyire kevés embert érintő terjedési láncolatokként jelentkeznek, semmiképp sem hasonlítható például az idősotthonokban tapasztalt jelenséghez.
Ugyanakkor egyre több adat támasztja alá, hogy a gyermekek is képesek fertőződni, akár tovább is adni a vírust, illetve az életkorral ez a fogékonyság és fertőzési képesség is általánosabbá válik. Mégis az iskolai gócpontok hiánya miatt az iskolás korú gyermekek leginkább követik a társadalmi járványdinamikai mutatókat mintsem érdemben alakítanák azt.
Az alap felvetés az iskolák megnyitásakor az volt, hogy amennyiben a közösségi terjedés mértéke alacsony, úgy várhatóan az iskolanyitás is biztonságosabb lehet. Ennek ellenére a tapasztalat azt mutatja, hogy olyan helyeken is, ahol a közösségi terjedés jelentős volt, az iskolai járványok elmaradtak.
Olaszországban több mint 65 ezer iskola nyílt meg szeptemberben, melyek közül négy hét alatt csupán 1211-ben igazoltak fertőzéseket. Ezek közül 93%-ban egy igazolt esetet ismerünk.