Két fontos és talán történelmi jelentőségű üzenete is van a parlament által a héten megszavazott radikális orvosi béremelésnek. Egyrészt, hogy a koronavírus-válság okozta rendkívüli helyzetben mindezt a költségvetési hiány elengedésének árán is végre kell hajtani, másrészt elindulhat egy fordulat, az évtizedes mélyponton lévő állami finanszírozás (a GDP arányában) újra növekedhet, változhat az ágazat megítélése, megbecsültsége. 2019-ben ugyanis eljutottunk oda, hogy az egészségügy finanszírozásában a lakosság soha nem látott mértékben finanszírozta az egészségügyet közvetlenül, közel minden harmadik forint már a lakosság pénztárcájából ment. Megmutatjuk, honnan hová kellene most látványosan javítani ahhoz, hogy stratégiai ágazattá váljon az egészségügy.
A koronavírus-járvány kirobbanása előtti utolsó évben is folytatódott a szomorú trend: az egészségügyi kiadások kisebb mértékben növekedtek a hazai GDP-nél, így a bruttó hazai termék arányában kifejezett összes költés tovább csökkent.
A 2018-BAN LÁTOTT 6,7%-OS ARÁNYRÓL 2019-BEN 6,4%-RA CSÖKKENT AZ EGÉSZSÉGÜGYI KIADÁSOK GDP-ARÁNYOS ÉRTÉKE.
Gyakorlatilag két évtizede tart az egészségügy vesszőfutása. Ennek következtében a finanszírozása olyan mélypontra jutott, hogy a kormánynak is lépnie kellett, a járvány pedig különösen akuttá teszi a helyzetet.
A részletes adatokból kiderül, hogy a hazai trendek nemzetközi összehasonlításban a leginkább aggasztóak. A közkiadások GDP-arányos értékében 2015-höz képest 6 helyet csúszott vissza Magyarország.
Ezzel párhuzamosan 2019-ben a lakosság soha nem látott mértékben finanszírozta az egészségügyet közvetlenül.
A teljes cikk a portfolio.hu oldalán olvasható el, idekattintva.