Az elmúlt hetekben a koronavírus körüli vitákban elég gyakran előkerülő magyarázat volt, hogy a járvány második hullámában azért tapasztalunk sokkal magasabb fertőzésszámot, mint tavasszal, „mert elkezdtek tesztelni”. Amellett, hogy ezt a száz mintavételre eső azonosított fertőzöttek számának megugrása önmagában is cáfolja, valójában állami szinten maga az alapállítás sem állja meg a helyét.
Bár a központilag kezdeményezett mintavételek száma is nőtt, a megugrás jelentős részben azonban nem ennek, hanem a magánszolgáltatóknál saját zsebből finanszírozott vizsgálatoknak köszönhető. Az operatív törzs által közölt adatokba ugyanis – bár ezt eddig nem hangsúlyozták – elvileg ezek is bekerülnek.
Biztosat azért nem lehet mondani, mert hiába ez a legellentmondásosabb statisztikája a kormányzati tájokoztató oldalnak, az illetékes hatóságok a járvánnyal kapcsolatos más kérdéseinkhez hasonlóan a tesztekre vonatkozóakra sem reagálnak semmit. Pedig itt tényleg rengeteg kérdés merül fel már csak azzal kapcsolatba is, hogy mit takar maga a napról napra közzétett, a járványügyi szakemberek számára tényleg fontos szám.
Az elmúlt napokban számos piaci és állami szereplőt kerestünk meg a rendszer különböző szintjein, és a beszélgetések, illetve a kapott információk alapján a – teljes mértékben kevesek által átlátott – rendszer valahogy így működik:
Az első lépés mindig a mintavétel, amelyre alapvetően négy helyen kerülhet sor. A hivatalos központi protokoll szerint a fertőzötteket az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) teszteli. Ha valaki tüneteket észlel magán, akkor ezt jelzi a háziorvosának, aki elvileg megrendeli a tesztet az OMSZ-től. A mentő kimegy, a mintát leveszik, mehet a laborba, a költségeket pedig az állam állja. A mentősökön kívül azonban kórházakban, egyetemeken és magán egészségügyi szolgáltatóknál is történhet a mintavétel. Ezeknél pedig már nem feltétlenül közfinanszírozású a dolog. A magánszolgáltatóknál adott, hogy a páciens maga fizeti a procedúrát, de van ilyen fizetős szolgáltatása számos állami kórháznak, és például a Semmelweis Egyetemnek (SOTE) is. A mintavételi helyekről a Nemzeti Népegészségügyi Központ elég részletes listát vezet, amelyen már több mint 250 intézmény szerepel.
Ha megtörtént a mintavétel, akkor a mintát kiértékelik, ez ugye maga a tesztelés. Ez történhet a mintavétel helyén, ha a szolgáltatónak van laboratóriuma, ha nincs, akkor szerződés alapján valamelyik akkreditációval rendelkező laboratóriumban végzik el.
Ha megvan a teszt eredménye, akkor függetlenül attól, hogy hol vették le a mintát, és ki értékelte ki, feltöltik az adatokat az állami fenntartású Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térbe, azaz az eeszt-be. Arról, hogy az infó hogyan kerül be az eeszt-be, több verziót is hallottunk, a lényeg, hogy a magyar állam minden koronavírusteszt eredményéről értesül.
Az eeszt-ből pedig állítólag ezeket az adatokat nagyon egyszerűen le lehet hívni, így már nem nagy kunszt naponta összesíteni őket az operatív törzs számára.