„Magyarországon kívül megbecsülnek” – Lang György végezte Bécsben a világ első tüdőátültetését aktív vírusfertőzött betegen

A világon először egy magyar sebész végzett tüdőátültetést aktív koronavírus-fertőzött betegen. Az orvosi szenzációról az osztrák média és a CNN is beszámolt, a magyar sajtóban azonban sehol sem említették, hogy Bécsi Orvostudományi Egyetemen a műtétet Lang György végezte. A világsikerhez számunkra egy kínos történet is tartozik: a professzort két éve még a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki a magyar tüdőátültetési program megteremtéséért, majd távozni kényszerült Budapestről. A Válasz Online olvasói először hallhatják tőle a műtét történetét és távozásának okait is. A beszélgetésnek tehát van egy édes és egy keserű része, és egyik sem tanulságok nélküli.

– Vírusfertőzött betegen tüdőtranszplantációt végezni? Honnan jött ez az ötlet?

– Néha a legjobb védekezés a támadás. Klagenfurtból kerestek meg a kollégák, hogy kezelnek egy 45 éves, kétgyerekes családanyát, akit már hat hete tartanak műtüdőn, orvosi kifejezéssel ECMO-n. Az állapotában nem történik elmozdulás, élet és halál között van, a vírus meg még mindig megtalálható a szervezetében.

– Miért furcsa ez?

– Mert a vírus – akármekkora pusztítást visz véghez – ennyi idő után általában már nem mutatható ki a szervezetben. Ám a beteg valamennyi vírustesztje pozitív volt, a tüdejébe pedig lélegeztetőgéppel is mindössze 20 milliliter levegőt lehetett belepréselni.

– Mennyi volna a normális térfogat?

– Négyszáz milliliter körül, neki tehát gyakorlatilag már nem volt tüdeje. A modern egészségügynek ilyenkor is van lehetősége oxigént juttatni a vérbe, erre használjuk a már említett műtüdőt. A klagenfurti kollégák úgy érezték, szakmai lehetőségeik végére értek, kétségbeesésükben hívtak fel, én pedig rögtön döntöttem: átvesszük a beteget és megnézzük, mit tehetünk érte. A bécsi egyetemet a világ első száz orvosegyeteme közé sorolják, nem véletlenül: a mindennapjainkat három I határozza meg.

– Nyilván az innováció az egyik. Mi a másik kettő?

– Interdiszciplináris gondolkodás, vagyis a tudományterületek közötti együttműködés és a nemzetköziség, az internacionalitás. Amikor 2006-ban a bécsi egyetemre jöttem, leginkább ez fogott meg az egyetem légkörében. Ha valahol ez a három megvan, olyan gondolatok, megoldások születhetnek, amelyeket még senki sem próbált a világon.

– Szóval jött egy telefon, miközben önnek a járvány miatt éppen eltűntek a műtétekre váró betegei. Volt tehát idő arra, hogy a „normál” beavatkozások helyett elvégezzenek a kollégáival egy olyat, amit még senki soha?

– Nem a normál műtétek helyett. Az egészségügy terén Ausztria más utat választott, mint Magyarország. Nem csökkentette radikálisan a normál ellátást, és megtalálta azt a helyes arányt, hogy legyen elég egészségügyi kapacitás a vírusfertőzöttek számára, de a másik oldalon se halmozódjanak fel az ellátatlan betegek. Az egészségügyi vezetés intézkedései nemcsak gyorsak, hanem precízek és arányosak voltak. Magyarország nagyon sikeres volt a tömeges megbetegedések elkerülésében, a radikális belügyi lépések eredményesek voltak, de az egészségügyi rendszer teljesítményéről sok mindent elmond, hogy Ausztriában közel 17 ezer igazolt fertőzés mellett 670 halálesetet regisztráltak, Magyarországon viszont 4000-nél kevesebb víruspozitív beteg közül 500-nál többen haltak meg.

– Felemás kép, valóban. Tehát Ausztriában a transzplantáció sem állt le.

– Nem, ugyanannyit operáltunk, mint máskor. Ez azért fontos, mert mi olyan betegekkel foglalkozunk, akiknek tönkrement a tüdejük, és a koronavírus is gyakran ezt a szervet támadja. Az is előfordult, hogy az ország másik végéből hoztunk el ilyen súlyos állapotú beteget katonai helikopterrel. Tudtunk róla, hogy kínai kollégák két koronavírusos beteget transzplantáltak, de az ő szervezetükben már nem volt ott a kórokozó. Megvárták, amíg elmúlik a fertőzés, addig nem mertek operálni, mert a vírus azonnal megtámadta volna az új tüdőt.

– A szervátültetés közben el kell nyomni a beteg immunrendszerét, nehogy a szervezete kilökje az új szervet. A vírus miatt viszont éppen erősíteni kellene, hogy legyőzhesse a betegséget. Ma két hete végezték el a műtétet, és a betegük életben van. Hogyan sikerült feloldaniuk ezt az ellentétet?

– Keskeny mezsgyén lehet haladni, és ez az oka annak, hogy előttünk senki nem mert pozitívra tesztelt betegnél belemenni ebbe a műtétbe. A tüdőtranszplantáció terén a bécsi központ világvezető, úgy éreztük, ha valahol, akkor nálunk meg lehet próbálni. Nem csak sebészi kérdésről van szó. Olyan teamet állítottunk össze, ahol mindenki – infektológus, immunológus, tüdőgyógyász, intenzíves szakember, aneszteziológusok – a legmagasabb szakmai felkészültséggel rendelkezik. A megoldás egyik részét abban találtuk meg, hogy a beteg véréből a transzplantáció előtt eltávolítottuk azokat az ellenanyagokat, amelyek megtámadhatták volna az új tüdőt.

– Átszűrték a vérét?

– Igen, többször is. Úgynevezett immunabszorpciót végeztünk. Így tudjuk mérsékelni az új szerv kilökődésének veszélyét.

– Ezek ugyanazok az antitestek, amelyek a vírust is elpusztíthatják?

– Nem. Azokat érintetlenül hagytuk. Az immungyengítő módszerek alkalmazásánál pedig speciálisan erre a betegre módszert dolgoztunk ki, amely nem kapcsolta ki teljesen a beteg védekezését, megtartotta azon a szinten, hogy a vírus legyőzhető legyen, de azért az új szerv se lökődjön ki.

– Honnan tudtak egyáltalán donorszervet szerezni? Ausztriában kijárási korlátozás volt, nyilván kevesebb lett a donor, a határok pedig le vannak zárva.

– Magyarország lezárta a határait az Eurotransplant, az európai országok közös donorelosztó szerve felé, de Ausztria nem. Számos külföldi szervet ültettünk be ebben a nehéz időszakban is.

– Szkafanderben képzeljük el önt abban a pillanatban, amikor betolták a műtőbe a beteget?

– Nem beszélnék pillanatról. A beteget valóban szkafanderbe öltözött emberek szállították át a műtőbe és én is azt viseltem, de közben a műtüdőt, az infúziós pumpákat, a lélegeztetőgépet is mozgatni kellett, és betartani a nagyon szigorú vírusbiztonsági szabályokat. A kollégáim egy óra alatt tettek meg 50 métert az intenzív osztály és a műtő között.

– Sebészi szempontból mit talált a legnehezebbnek?

– A beteg tüdejének állapotát. Nehezen viselné, ha leírnám, mit találtunk.

– Egy halott tüdőt egy még éppen élő emberi szervezetben?

– Egy több hete halott tüdőt. A legnehezebb ennek eltávolítása volt, a kilencórás műtét legnagyobb részét ez tette ki.

– Egy 45 éves nő szervezetében is ilyen pusztítást tudott okozni a vírus?

– Igen. Az is nehézséget okozott, hogy az új tüdő számára megtaláljuk a szervezetben a csatlakozási pontokat. Az anatómiai struktúrák lényegében eltűntek…

– Megrendítő képet mutatott erről, nem is tudjuk megmutatni az olvasóknak. Mégis sikerült a beavatkozás, a világon először víruspozitív beteg kapott új tüdőt. A biztonsági körülményeket jellemzi, hogy még a fényképezőeszköz is „szkafanderben” volt.

– Igen, egy aneszteziológus kolléga készített felvételeket.

– Hogy van a betegük?

– Ébredezőfélben, már észleli a külvilágot, de nagyon hosszú álomból ébredezik. Az új tüdeje jól működik, a vírust már legyőzte, de a felépülése, a normál életbe való visszatérése legalább olyan hosszú lesz, mint amilyen hosszú alagúton idáig eljutott.

– Most már az olaszok is transzplantáltak víruspozitív beteget, követték az önök példáját. Miért nem jutott ez korábban senkinek az eszébe?

– A Holdra szálláshoz több kell, mint egy vadászgép vezetéséhez. Amikor valaki ismeretlen területre merészkedik, kell mögé egy kiválósági központ. Mögöttünk ott volt. Ez a műtét volt a bécsi orvosegyetemen a kétezredik tüdőtranszplantáció.

A teljes cikk a valaszonline.hu oldalán olvasható, idekattintva.