Kettő. Két koronavírusos fertőzöttet szűrtek ki a Semmelweis Egyetem vezetésével, négy hazai orvosképző egyetem részvételével megvalósuló országos reprezentatív koronavírus-szűrővizsgálat keretében félidőben, 8744 fő tesztelése után. Az aktív fertőzést legbiztosabban kimutató PCR-vizsgálattal egyidejűleg végzett szerológiai tesztek alapján - mellyel elsősorban az állapítható meg, hogy valaki átesett-e már a fertőzésen - pedig azt állapították meg, hogy az átfertőzöttségi ráta 0,7 százalék lehet. A szerológiai tesztek jellegéből fakadóan ilyen alacsony pozitív esetszámnál inkább az a valószínű, hogy túl-, mintsem hogy alulbecsülnék a fertőzöttek számát, de ilyen alacsony arányú átfertőzöttségnél ez gyakorlatilag mindegy. A nyájimmunitáshoz legalább ötven százalékos átfertőzöttség kéne.
Hogy ez mit jelent?
A múltra nézvést azt, hogy a járvány magyarországi megjelenésekor mind a közvélemény - mely már a hivatalos járványügyi intézkedések előtt önként izolálni kezdte magát -, mind a hatóságok idejében léptek. A járvány megfékezésének leghatékonyabb módja - a kézmosás mellett, melyről bőséges tájékoztatást kaptunk Müller Cecília tisztifőorvostól - a társasági távolságtartás. Ezt a magyarok elég fegyelmezetten gyakorolták, Budapesten a mobilszolgáltatóktól származó adatok alapján a járvány első heteiben 90 százalékos visszaesést mértek a társas kapcsolatokban.
Egy párhuzamosan zajló, a Magyarországon terjedő vírus genetikai vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy a vírust elsősorban a korlátozások bevezetésekor nyugatról hazatérők hurcolhatták be. A fertőzés adataiból pedig arra következtethetünk, hogy a járvány gócpontjai az intézmények, első körben a fertőzésgyanúsakat kezelő kórházak, majd az innen kikerülők miatt az idősotthonok voltak. Ez talán magyarázat lehet arra a sietségre, amivel a kormány igyekezett kiüríteni a kórházakat, még ha a hivatalos indoklás szerint azért szabadítottak fel ágyakat, mert a legpesszimistább modellek olyan tömeges megbetegedésekkel számoltak, melyek túlfeszítették volna az ellátórendszert.
Más oka ennek nem nagyon lehet, hacsak nem különösen ellenállók a magyarok a vírusra. A járvány korai szakaszában felmerült, hogy a BCG-oltás, amely Magyarországon mai napig része az oltási rendnek, némi védelmet nyújthat, de ezt későbbi vizsgálatok nem erősítették meg.
A jövő szempontjából már képlékenyebb a helyzet. Az, hogy az első hullám lényegében tömeges megbetegedések nélkül zajlott le, nem alakult ki olyan góc, ami nem köthető konkrét intézményekhez, egyben azt is jelenti, hogy a magyar népességnek egészen elenyésző része szerezhetett immunitást a vírus ellen, pedig ez ellen továbbra sincs se gyógymódunk, se védőoltásunk. Épp ezért biztosan nem vagyunk még túl a járványon, újbóli fellángolásakor pedig továbbra sincs semmilyen más védelem, mint az elmúlt hetekben megismert, a gazdaságot nagyon is bénító, emberek megélhetését ellehetetlenítő korlátozások.
Ennyiben tehát nem változott a képlet. Annyiban viszont igen, hogy értékes időt nyertünk a második hullám előtt a felkészülésre, az első hullám tapasztalatai alapján. Ez nem csak Magyarországra igaz, a világon egyetlen országban sem érte el az átfertőzöttség azt a szintet, aminél fellégezhetnénk. Vagyis most globális közös gondolkodás kezdődhet az első hullám tapasztalatait levonva, hogy mi lehet a védekezés a mostanihoz hasonlóan hatékony, de az életet tán kevésbé megbénító módja.
Ha a mostani tapasztalatokból indulunk ki, látható, hogy vannak társadalmi csoportok, melyek sokkal inkább kitettek a vírus okozta betegségnek, melynek lefolyása különösen a 70 éven felüliek és a krónikus betegségekkel küzdők szervezetében súlyos. Vagyis elvben most esély nyílt az őket ellátó intézmények - a kórházak és az idősotthonok - jobb felkészítésére, a megfelelő elkülönítési és higiéniás protokollok kidolgozására. Ha ezeket az első hullámban gócpontnak bizonyult intézményeket jobban felkészítik, és gondoskodnak az idősek védelméről - akár a nekik kijelölt vásárlási idősávok tartós fenntartásával -, talán elégségesek lehetnek az önkéntes korlátozások. Vagyis nem feltétlenül kell kötelező kijárási korlátozásokat bevezetni, elégséges lehet az is, ha csak azok maradnak otthon, akik meg is tudják oldani a munkavégzésüket otthonról. Emellett nagyon fontos a most rutinná vált higiéniai szabályok - a rendszeres, alapos kézmosás, illetve maszkviselés zárt terekben - betartása is ahhoz, hogy kezelhető léptékű maradjon a járvány.