A magyar vállalkozó élelmes és alkalmazkodik: gyárt maszkot, amennyi kell. Csakhogy mégsem kell. Mi történik itt?
Még csak március közepén jártunk, épp csak a járványügyi veszélyhelyzet meghirdetésének kezdetén, amikor a Magyar Divat & Design Ügynökség megkeresett mint a ruhaipari ágazati stratégia kimunkálása során meghallgatott ismerős varrodatulajdonost, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) sürgősen gyártási kapacitásokat keres orvosi maszkok és védőruházat gyártására, részt vennénk-e ilyen munkában. A legnagyobb örömmel, válaszoltam, hisz amúgy is törtük már a fejünket valami hasonlón.
Nem voltunk egyedül ezzel, mások is szívesen jelentkeztek a hívó szóra, sokféle indíttatásból: túlélési önérdekből, segíteni akarásból.
A megkeresés nem ért meglepetésként: a média tele volt az elszánt, tettrekész nyilatkozatokkal:
– Gondoskodunk a védőfelszerelésekről (eü. intézmények, idősek, veszélyeztetettek…);
– “Csak a fővárosnak 5 millió maszkra van szüksége”;
– “Annyi munkahelyet teremtünk, ahányat a járvány tönkretett”;
– Nem újraéleszteni, hanem életben tartani kell a gazdaságot;
– Meg kell menteni az érintett kis- és középvállalati szektort, hogy ne veszítsék el a munkahelyeiket az emberek,
és így tovább. Úgy éreztem, itt valóban rólunk beszélnek: kell a termék, és fontos a termelő.
A teljes hírt a hvg.hu oldalán tudja elolvasni, ide kattintva. »