A SARS-COV-2-fertőzéssel kapcsolatos szerológiai vizsgálatokat elsődlegesen járványtani okokból tartják elengedhetetlennek. A vizsgálatok segítségével meghatározhatjuk a populáció átfertőzöttségének mértékét. Ugyancsak ezekkel a módszerekkel határozható meg a tünetmentes fertőzöttek aránya is, és így találhatók meg azok a fertőzésen átesett, meggyógyult egyének is.
Az a tény, hogy 290-féle teszt áll rendelkezésünkre, önmagában is jelzi, hogy messze vagyunk az optimális vizsgálattól, hiszen akkor csak egyetlen teszt lenne a piacon. Rendkívül nehéz tehát a megfelelő tesztrendszer kiválasztása. Így fordulhat elő, hogy olyan teszt is van bent országunkban, amelynek a jósló értéke nem éri el a 20%-ot.
Minden laboratóriumi szakember ösztönösen irtózik a gyorstesztektől, mert ugyanazt a vizsgálatot összehasonlíthatatlanul pontosabban, szakszerűbben és olcsóbban el lehet végezni laboratóriumi körülmények között. Mégis szó nélkül elfogadjuk a gyorsteszteket ott, ahol a gyorsaság a beteg életét mentheti meg. Persze mielőtt a laboratóriumokra rázúdítanánk ezeket a tömegteszteket, rendbe kellene tenni a finanszírozást.
A technikai nehézségek, biológiai variációk nem azt jelentik, hogy ma bármivel pótolni lehetne a tömeges tesztelést. A tömeges tesztelés eredményeinek értékelésén alapulhat a bizonyítékokon alapuló, tudományosan megalapozott döntés a korlátozó intézkedések fenntartásáról vagy feloldásáról. Ahol keveset tesztelnek, súlyosan alábecsülik a fertőzöttek számát, és a valósnál magasabbnak látszik a halálozási mutató is.