Közel 300(!) különböző koronavírusteszt létezik a világon, ezeket vizsgálati módszerük alapján két nagy csoportba oszthatjuk:
1, molekuláris diagnosztikai tesztek, ismertebb nevén PCR-teszt (15-félét ismerünk belőlük),
2, szerológiai tesztek, vagy más néven antitestvizsgálat (ezekből 37-féle van).
A többi teszt ezek kombinációjából áll.
PCR-teszt
Molekuláris diagnosztikai módszerekkel - PCR - mutatja ki a friss fertőzést, vagyis azt, hogy az alany jelenleg is fertőzött, szervezetében jelen van a vírus. Negatív a teszt, ha a beteg már leküzdötte a vírusokat.
Szerológiai teszt
A szervezetben jelen levő ellenanyagot - antitesteket - mutatja ki, melyek a szervezetben a vírus megjelenésének hatására, annak elpusztítására jönnek létre.
Az antitestek olyan immunglobulin fehérjék, amelyek segítenek megvédeni a szervezetet a vírusoktól. Az immunglobulinok közé tartozik az IgM molekula, amelyik a fertőzés korai fázisában termelődik. Az IgG molekula a fertőzés kissé későbbi szakaszában termelődik, de akár évtizedekig a vérkeringésben maradhat. A szerológiai teszt ezeket a fehérjéket vizsgálja.
Így kell értelmezni a teszteredményeket:
Ha negatív az IgM és negatív az IgG:
- a fertőzés nincs jelen a szervezetben, vagy
- a fertőzés jelen van ugyan, de a lappangási időszakban tart, amikor a szervezet még nem termel ellenanyagot, vagy nem annyit, hogy kimutatható lenne. Ez utóbbi esetben a tesztalany fertőző.
Ha pozitív az IgM és negatív az IgG:
- a fertőzés jelen van a szervezetben, és a teszt elvégzését megelőzően 2-3 héttel fertőződhetett meg. A tesztalany fertőző.
Ha pozitív az IgM és pozitív IgG:
- a fertőzés jelen van a szervezetben, de már gyógyulóban van. A teszt elvégzését megelőzően körülbelül egy hónappal korábban fertőződhetett meg. A tesztalany még mindig fertőző.
Ha negatív az IgM és pozitív az IgG:
- a fertőzés nincs jelen a szervezetben, mert már átesett rajta. A teszt elvégzését megelőzően több, mint egy hónapja fertőződhetett meg. A tesztalany már nem fertőző.
A tömeges szerológiai teszteléssel egyrészt kimutatható, hogy a népesség hány százaléka esett már át a fertőzésen, és alakult ki bennük a védettség a SARS-COV-2 új koronavírussal szemben. A többiek még továbbra is potenciálisan veszélyeztetettek maradnak.
Másrészt antitestvizsgálattal lehetséges a fertőzésen átesett, gyógyult személyeket felderíteni. Ez azért kulcsfontosságú, mert vérplazmájuk segíthet a vírussal még küzdő, súlyos betegek megmaradásában és felépülésében.
Megbízhatók a koronavírustesztek vagy sem?
A szakemberek szerint a gyorsteszteket ugyan bárki elvégezheti, azonban pontatlanabbak a laboratóriumi kimutatásnál - és drágábbak is. A klinikai, kórházi laboratóriumi antitestvizsgálat sokkal megbízhatóbb választ ad a védettség előrehaladásáról, mint az „igen-nem” információt adó gyorstesztek.
A globális együttműködés eredményeként kifejlesztettek egy gyorstesztet, amely 15-30 perc alatt kimutatja az antitestekből, hogy valaki elkapta-e a koronavírust. Vannak más antitesteket kimutató tesztek, de ez az egyetlen, amely teljesíti a WHO követelményeit. Hazánkban a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) is megkezdte az antigénalapú gyorstesztek összehasonlító klinikai vizsgálatát a PCR-tesztekkel, és amennyiben ezek kellően valós adatokat szolgáltatnak, használni fogják azokat a gyorsabb diagnózis felállításához.
Bizonytalansági tényezők a koronavírustesztekkel kapcsolatban:
Van olyan beteg, akiben nem termelődik antitest. Van, akiben kevés, és olyan is van, akiben a szokásos 5-7 napnál sokkal lassabban jelennek meg az antitestek. Leírtak olyan esetet, ahol 45 nap telt el a fertőzés és az antitestek megjelenése között. A nem létező antitestet pedig a legjobb teszt sem tudja kimutatni...
Sajnos van olyan szerológiai teszt is, melyet ugyan az új SARS-COV-2 vírus ellen termelődő antitestek kimutatására használnak, azonban nem csak azokat mutathatja ki, hanem más koronavírustípusokat. Ergo hamis pozitivitást jeleznek.
Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy egy Ázsiában gyártott, az ott honos vírussal szembeni antitesteket érzékelő teszt nem ismeri fel a „magyar” vírus ellen termelt antitesteket. Ez viszont hamis negativitást eredményez, vagyis egy biztosan fertőzött tesztalanyt negatívnak fog besorolni.
Minden egyes teszt valójábabn a tűt keresi a szénakazalban. Egyes tesztalanyok vére produkálhat olyan tüneteket, melyekből a teszt téves következtetéseket állapíthat meg. Például gyulladásos és daganatos betegeknél. Ez megint csak hamis pozitivitást eredményez.
A fent felsorolt biológiai sokféleségből fakadó technikai nehézségek ellenére a tömeges tesztelés elengedhetetlenül fontos. Ahol keveset tesztelnek, súlyosan alábecsülik a fertőzöttek számát, és a valósnál magasabbnak látszik a halálozási mutató is.
Az MTA szakemberei szerint a vizsgálati tesztek előállítása, a tesztek rutin laboratóriumi rendszerbe történő illesztése, a diagnosztikai algoritmusok kidolgozása, a laborvizsgálatok elvégzése és az eredmények értékelése komoly szakértelmet igényel. Hazánkban ez a szakértelem adott.
Forrás:
Koronavírus-tesztek: mire kell figyelni a teszt kiválasztásakor?